 | | | 2025. július 14. hétfő, Örs, Stella napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kikre az Isten a szívét bízta… | | 
À la recherche du temps perdu… harsogja felém Proust regényfolyamának címe.
Az elveszett idő nyomában…
Az újév első napja az egyetlen szilárd pont az Idő nagy Óceánján… mondhatnánk dadogó közhelyek rossz mámorában. De ebben is van igazság, innen még tisztán látszik a közelmúlt, s a jövőt friss akarással akarjuk megrajzolni. De minél öregebb az ember, annál több benne a fáradt lemondás és a szkepszis. Mit hagyunk magunk mögött? Vannak, akik tovább áradó életeket, s vannak, aki halálokat, tétován nyitva hagyott sorskérdéseket.
Az előbbiek ösztönösen érzik, hogy az életet élniük kell, hiszen Ady szavaival az Élet szent okokból élni akar. Keats-től pedig tudjuk, hogy a halál az Élet magas díja. Az élők ellepik az utcákat, gyárakat, tervezői irodákat, színházakat, koncerttermeket, pályaudvarokat. Újból viszik magukkal a súlyos álmokat, folytatódik a gigantikus robot. A halottak elengednek, s onnan fentről vigyázzák a sorsunkat, mint a régi antik istenek. Ha kérdezzük, válaszolnak. Ő mit tenne, mit mondana… Aztán elmondjuk magunkban, hogy már egy éve, már hét éve, több mint egy negyedszázada…
És jönnek a fogadalmak, De mögöttük ott settenkedik a kompromisszumkészség árnya. És a kompromisszum az elvek halála. 2010. A nemzet életében ez az év akár sorsdöntő is lehet. Egy kifosztott, kirabolt, megalázott, ezerszer lekacagott nép várja sorsának jobbrafordultát. Nézem a mozifilmek plakátjait, a műsorok stáblistáit. Mindegyik állítólag magyar. De egyikben sem látok széparcú magyar embereket, csak megannyi ürestekintetű, cinikus, buta és nemzetidegen pofákat, elborzasztó vagy szánalmat keltő álarcokat, ripacskodást, alpáriságot, a bátor szókimondás helyetti erkölcstelen kan- és szukaösztönné aljasított verbális sóvárságot. Keresem a modern „magyar” irodalom polcain az olvasók milliói által sóvárgott magyar hangot. De mindenhol csak az erzsébetvárosi tényészliberalizmus hőzöng, ordibál, suttog kéjesen, összekacsint a hátunk mögött, csámcsog a csontig rágott magyar népléleken. Trágyadombok párolognak pusztító vulkánná, csatornák öklendik fel bűzös megvetésüket. Keresem a nagyvárosok és a falvak utcáin azokat a régi magyar archetípusokat, a pesti vagányokat, a nemzeti érzelmű budai entellektüelt, a pannontájak, a kunság, a Tiszántúl dolgos parasztját, Keresem a palócok mikszáthos embereit, a gyönyörű székely lányokat, a széparcú székely fiúkat, az erős vállú délvidéki magyarok végtelenbe merengő optimizmusát, Kárpátalja elborzasztott valóságát… De szinte mindenhol huncutképű kékharisnyások, alkoholtól eltorzult arcú férfiak, tettetett mosolyú nemtörődöm ifjú hölgyek, félanalfabéta, eldohányzott csúfságú fiatalok nyüzsögnek rajtunk.. Zúg a kontraszelekció kádári malma, még ma is idehallatszik a moraja. A szemét úszik a magyarság folyamán, a alulról egyre feljebb iszsposodik az egykor megszentelt víz. Ma is e nemzet fölött uralkodik a körmöket letépő, veséket lerúgó, emberek százait savas kádakban megnyúzó, testüket ledaráló bolsevik ballaszt. Sakálkölykeik uralnak gazdaságot, kultúrát, médiát. Ragadozó ösztönük a zsákmány megszerzésénél tovább nem terjed. Hemzsegő létükből hiányzik a teremtés eszméje és az alkotás ösztöne. Fegyverük a gyűlöletkeltés nagy paradoxonja, gyűlöletnek hívják az életösztönt, míg életünket megvetik, birkakollektivitássá silányítják. Nagy a válság, de a legnagyobb adósság is visszafizethető. A kádári kölcsönöket a magyarság már huszonhétszer fizette vissza. De az adósságspirál még ezerszer is behajt rajtunk százezres százalékká felbüfögött kamatot. Ameddig tűrjük... De miért ne tűrnénk, hiszen tűrjük, hogy országcsonkítással elrabolt testvéreinket naponta pofozza rác, tót vagy az oláh. Miért ne tűrnénk, hiszen tűrjük, hogy a külföld lecigányozzon, letolvajozzon, gúnnyal nyerítsen a képünkbe. És tűrjük, hogy a ránk hemzsegett törzsi kannibalizmus – ahogy a protestáns zseni Szabó Dezső mondta – naponta bennünket fasisztázzon, nácizzon, kicsinyelljen, rajtunk röhögjön, rúgjon, szánkba köpje gyűlöletének sistergő nyálát… Nekünk már minden vízcseppünk epévé vált, a nyelvük húsában még az izzó vasszeg is belerozsdál és elmállik, s vakságunkon már csak elzsírosodó szívünk tud túlnőni. A lelkek válsága a kor pestise.
Ha jószóra vágyom, a hivatalos irodalmat elkerülöm. Ha tisztasággá nemesedő esztétikát akarok, csak a magányos zsenit, Döbrentei Kornélt vagy a kitűnő Mácz Istvánt olvasom, vagy Kovács Anikót, Nagy Ádámot, Rácsai Róbertet, Csehszakál Istvánt, Verzár Évát, Vesztergom Andreát, Hollósy Tóth Klárát, Magdás Emőkét. Művüket még nem engedi ez a kor nemzeti irodalommá kanonizálni, de a Világnak, a mi magyar világunknak joga van a jobbhoz. Ez a fogadalom a mi titkos szövetségünk.
Hiszem, hogy 2010 sorsdöntő év lesz. Mert a jobb jövő felderengeni látszik, az elgazemberkedett múltunk visszataposásához pedig van még néhány évnyi erőnk. Eszményeink még élnek. Távoli és misztikus látomások, őrtüzek és lidércfények… Hiszek 2010-ben, de leginkább szűzmáriás nemzeterényeinkben, hunyadis hősiességben, kurucos méltóságunkban, s legfőképp a Magyarok Istenében.
Mi az irodalom feledata 2010-ben...? Ugyanaz, mint hatezer éve. Könnyíteni a szíveken, nemes látást adni a látónak, jóval gyarapítani a jóra igyekvőket. Nem vagyunk egyformák. Vannak, akik jól írnak, s vannak, akik a művészet szentegyházának főpapjai. Mindenki azonban egy a célban és az eszményekben. Ahogy a csodálatos Tóth Árpád ránk hagyta örök-aktuális sorait:
S megáldottam magamban ócska könyvét; Ó, mert lehet akármi ponyva bár, Letörli egy sorsocska árva könnyét, S a vad világ többé nem oly sivár: Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már - Egy rossz író is így érhet föl tisztelt Rendű és rangú harminchat minisztert!
Ó, hadd rontsák hát mások a világot, Politikák, jelszavak és hadak! Csak a tollakat ne fogja meg átok, Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak! Isten szívét nem bizta, csak tirátok, S míg ég és föld bús rommá omlanak, Hű könyveinkben daloljon a lélek Vigaszos daccal: mégis szép az élet! |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |