 | | | 2025. július 19. szombat, Emília napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"Tartsd meg a sziklát" | | 
Ahogy a világlátásunk relativizálódik, ugyanúgy változik meg a
történelemszemléletünk is. Ma már többféle történetírás él, formálódik és
pusztít egymás mellett. De talán Magyarország az egyetlen ország, ahol a
történelemtudomány a tudományosságra hivatkozva nemcsak kisebbíteni akarja a
magyarság múltbéli történéseit, hanem egyszerűen üldöz, pusztít és beszennyez
mindent, ami magyar.
Ha egy késről annyit mondunk el, hogy nyélből és pengéből áll, akkor nem
hazudtunk, csak elhallgattunk. Természetesen a mi általunk említett kés csak
egy a sok közül, és szinte megérezzük a jelentéktelenségét azáltal, hogy egy
egyszerű mondattal szóltunk annak késmivoltáról.
De ha azt mondjuk, hogy a nyele csontfaragvány, a pengéje pedig kétélű, s a
legkiválóbban edzett acélból készült; akkor mindez egészen mást jelent.
Különösen, ha sajátunkról van szó. Így vagyunk a magyar történelemmel is.
Ha a negyvennyolcas szabadságharcról csak annyit hagyunk az utódainkra, hogy az
osztrák és orosz csapatok együttes erővel leverték, akkor a becsapott utódok
számára az elhazudott történelmünk csak egy kudarcos história marad.
De ha elmondjuk, hogy a szerbek, horvátok, oláhok, felvidéki tótok, erdélyi
szászok hazaárulóként támadtak egy háromszáz éve kivéreztetett, tucatszor
kifosztott és megalázott hazára az akkori Európa két legnagyobb monarchiájának
hatalmas katonai túlerejét kiszolgálva, akkor Magyarország katonai
teljesítménye bámulatra méltó.
Ez a himnuszos és szűzmáriás nagy nemzet 1956-ban nemcsak megint
egy forradalmat robbantott ki, hanem szembeszállt a világ legnagyobb
hadseregével. A magyar forradalom vérbefojtására akkora haderőre volt szüksége
a bolseviknek, amekkorát Berlin látott utoljára 1945-ben. És azóta egyet sem.
A két forradalom közös pontjai közül a legfájóbb, hogy mindkettő hazaárulás
miatt bukott el.
1849-ben a minden ütközetet elvesztő hazaárulót Görgeynek Arthurnak hívták,
1956-ban a Krezinger nevű felmenőkkel bíró, a Nagy Imre-kormányból a szovjethez
átálló Kádár (Czermanik) János hazaárulása tette tönkre félszáz évre
Magyarországot.
És nem szabad megfeledkeznünk az elnémetesített magyarországi arisztokrácia
pártütéséről 1848-ban, ahogy a zsidó származású bolsevik terrorlegények és
fegyházviselt bűnözők 56 előtti és utáni kegyetlenségeiről, az ÁVÓ többszöri
tömegbelövetéseiről sem.
Az pedig már a magyarság örök sorsa, hogy az orosz segítség fejében a cár előtt
letérdelő és annak kezet csókoló Ferenc József magyar király lehetett, hogy
aztán Magyarországot egy olyan világháborúba vigye, melynek következményei
szintén ötven évre tettek tönkre bennünket.
És örök magyar sors az is, hogy Magyarországot a kádári terrorlegények és azok
leszármazottjai kordonok közt tartva koszorúzzák az apáik által legyilkoltakat,
míg kint a terrorszervezetté lefokozott rendőrséggel veretik a mártírok és hősi
halottak fiait és unokáit.
A himnuszos és szűzmáriás magyarság Kádár népévé romlott, és ez a nehéz örökség
ki tudja, hány évre vesz el tőlünk jövőt, reményt, felemelkedést. Mert a
bolsevik parazitát és Prohászka szavaival a liberális poloskainváziót csak a
kálomista magyarság tüzes hite és a magyar katolicizmus egyetemessége győzheti
le.
1956 filmje és regénye a mai napig nem készült el. Talán egy Szőts
István, egy Móricz, egy Jókai vagy Nyirő kell a tankok nyomában reszkető
emberhús megmutatásához, a Corvin közi tűzharcokhoz, az utcakövekkel elföldelt
forradalmárok exhumálásához, a szétlőtt villamosbarikád fagyos őrtüzéhez.
János jelenései élednek újra Budapest utcáin a száztonnás tankok dörömbölő
iszonyában, a pernyévé égő emberek pokoli haláltáncában. Vagy Vörösmarty
őrületárnyú zsoltárai és jeremiádjai ahhoz, hogy a tél, a hó, a csend és a
halál borzalmát a szavak lángpallósával darabolják a jelenkor szegénységkonyhájának
tizenötmillió tányérjára, s a meg nem született tízmillió szánalmából a világ
legpusztítóbb terrorjának szörnyemlékművet állíthassanak.
Ötvenhatról mégis a legigazabb képek a köztéren hagyott dobozok, melyekben
adományokat gyűjtött a forradalom, és a napokig kint lévő pénzadományokból
senki nem vett; mindenki hozzáadott.
Ötvenhatban gyermekek támadtak olajos tartályokkal a világ legjobb tankjaira,
egyszerű civilek kiképzett orosz katonákra, s győztek ellenük. A parasztság
életben tartotta a kiéheztetett fővárost, így lett a magyarság hatalmas
megtartó ereje ismét „büdös paraszttá.” Egy munkás-parasztnak hazudott
államban. Az ötvenhatos magyarság bűne ugyanaz volt, mint a jelenkorinak is: a
végzetes hiszékenysége. Bűnös hit bűnös kiengesztelődéssel. A forradalom
nem lett lámpavas-zendüléssé, pedig a világtörténelem logikája akkor is és
1989-ben is teljes leszámolást követelt.
1990-ben az ugyanúgy lesben álló parazita aljas színpadiassággá züllesztette a
magyar jövőt. Így tartotta meg a hatalmát, s létével így gyalázza meg holtukban
is az akkori hősöket. Korcs kor korcs utódokat nemz. Talán nem is nemz, csak
bujálkodik, hiszen a nemzés nemzetet ad. De ez a vérnász csak népet vajúdott a
magyar világba.
Keresem e szó jelentését: forradalom.
Keresem az ősi bölcs jelentését, mely ősi gyökeinkből feltüzelő bölcsesség.
A latin revolvere visszafordulást jelent a régi állapothoz; s a szójelentés az
európai nyelvekben kitágult, elhagyta eredetijét, filozófiai belemagyarázások
áldozatává lett.
A magyarban a forr, forrongás a szó gyöke, de inkább forrást, forradást érzek
benne. Hiszen a forradalom a természetes erők felforrása és egyben forrása a
betegségek és a megrontó kór ellen. A forradalom végeredménye a forradás, a
sebek behegedése. A mi szavunk nem átvett, mint a germán és latin nyelveké,
hanem ősmúltból megszólító ige.
Forradalom volt a kuruc hazafiság, mely helyreállította a nemzeti önbecsülést,
a nemzethez való tartozás érzését.
Ezernyolcszáznegyvennyolcban a hazafiság és a honleányi érzés kapott misztikus
értelmezést, s ezáltal a magyar nemzet végérvényesen a világ egyik
leghatalmasabb kultúrnemzetévé nőtte vissza önmagát.
Az 1919-ben történt bolsevik felforgatás nem volt forradalom; ellenkezőleg,
betegség, parazitakór támadott a háborúban legyengült nemzettestre. Forradalom
volt az, ami utána következett, mely megtisztította az összezsugorodó
államalakulatot a végromlásba vivő parazita kór ellen.
1956-ban a nemzet ősi forrásai ismét felbuzogtak, s a kommunizmus
félresöprésével az ezerszer is felszaggatott sebek behegedni látszottak. De
jött az árulás, majd Kádár akasztófáinak iszonyata. Három és fél évtized súlyos
csöndje alatt kitenyészett az álellenzékiség penésze s vele párhuzamosan a
nemzeti szellem lázadása. Mert a láz a gyógyulás jele, a forrásba jövő test
kegyelmi állapota. A penész és a parazitaság azonban képes volt becsapni a
legyengült szervezetet, s a lázak nem értek össze, a forrás elmaradt és
elveszett.
Három forradalmunk így lett egy pusztuló nemzet elhazudott históriája. 1956-ban
a világ megmutatta, hogy nincs szükségük ránk. És megtaníthatta volna, hogy
csak önmagunkra számíthatunk. A valódi forradalom forrást hoz, emelkedést,
ahogy a légbuborék emelkedik a forró vízben.
Eredménye erős nemzeti hadsereg, erős nemzetgazdaság nemzeti pénzintézményrendszerrel,
hatalmas nemzeti kultúrával.
1956 azonban mára megtagadtatott. Mindent elvettek tőlünk, s mi a semmi felé
nyújtogatjuk a nyakunk. Ötvenhat hőseit újratemettük, de még mélyebbre ástuk.
Oly mélyre, hogy már közülük sem tudjuk, hogy kik voltak a gazok, s kik az
igazok. Mert az emlékezet vagy nemzeti kegyhely, vagy koszos és bűzös kripta. A
mieink ez utóbbiban porladnak végérvényesen a semmivé.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |